Oldal kiválasztása
A használt-gépjármű kereskedelem egyik egyre jellemzőbb területe a külföldről importált, vagy Közösségen belülről beszerzett gépjárművek beszerzését, felújítását, követő továbbértékesítésre épülő üzleti modell. Az alábbiakban a kérdéses gazdasági eseményekhez kapcsolódó általános forgalmi adót érintő kérdéseket igyekszünk áttekinteni, mivel ezek megítélése gyakran az adóalanyokat, de sok esetben még az adóellenőröket is komoly próbatétel elé állítja.

A fentiek szerinti üzleti tevékenységet folytató vállalkozások magánszemély eladóktól – jellemzően az USA-ból származó, esetenként közösségi eladóktól vásárolt – használt, gyakran meglehetősen rossz állapotban lévő személygépjárműveket szereznek be (importálnak), majd ezeket egy átfogó, az eredeti állapot szintjéig terjedő vagy akár azt jócskán meg is haladó felújítást, helyreállítást követően továbbértékesítik.

Használtcikkek kereskedelméről lévén szó, a viszonteladókra vonatkozó Áfa-szabályokat indokolt áttekinteni. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfatv.) 213. § (1) bekezdésének a) pontja szerint e fejezet alkalmazásában használt ingóság: olyan műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek nem minősülő ingó termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában eredeti rendeltetésének megfelelően használható.

Az Áfatv. 213. § (1) bekezdésének e) pontja alapján viszonteladó: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben – megbízás alapján – bizományosként jár el.

Az Áfatv. 216. §-a értelmében használt ingóság (…) viszonteladó általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 217. § alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó részére az előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről a következők bármelyike értékesítette:

  1. a) nem adóalany személy, szervezet;
  2. b) olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;
  3. c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;
  4. d) másik viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.

Az Áfatv. 259. § 22. pontja alapján továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől.

Az ismertetett jogszabályi rendelkezések a hivatkozott történeti tényállásra vetítve a következő kérdéseket vetik fel:

  • az említett vállalkozás a használt gépjárműveknek harmadik országbeli (USA) magánszemélyektől való beszerzése (importja) – majd ezeknek az eredeti állapot szintjéig történő, jelentős munka- és költségigényű – felújítását követő értékesítése során alkalmazhatja-e az Áfatv. XVI. fejezetének 2. alfejezete szerinti viszonteladókra vonatkozó különös szabályokat?
  • amennyiben a fenti kérdésre igenlő válasz adható, avagy a vállalkozás a Közösségen belüli vevőktől (magánszemélyektől) szerzi be a használt gépjárműveket, akkor ezeknek az értékesítés érdekében történő, az eredeti állapot szintjéig terjedő, ám a meglehetősen rossz állapotra tekintettel jelentős munka- és költségigényű felújítása megfeleltethető-e az Áfatv. használt ingóságok értékesítésére megállapított jogszabályi feltételeknek, illetőleg ezzel összefüggésben az Áfatv. továbbértékesítési fogalmának?

A fenti kérdések kapcsán első körben rögzíteni szükséges, hogy az Áfa tv-ben szabályozott viszonteladói státusszal csak azok az adóalanyok rendelkezhetnek, akik a fentiekben megjelölt használtcikknek tekinthető termékeket a Közösség területéről szerzik be. A különbözeti adózás harmadik országból eredő import esetében csak műalkotás, gyűjteménydarab, régiség beszerzésekor alkalmazható, amennyiben ezt az adózási módot az érintett adóalany az adóhatóság felé bejelentette (Áfa tv. 220. §). A harmadik országból (pl.: USA-ból) beszerzett használt gépkocsik kereskedelmére tehát főszabály szerint nem vonatkozik a különbözeti adózás, ezen adózási mód – az erre irányuló adózói választás esetén – csak kivételes esetben, a gyűjteménydarabnak, régiségnek tekinthető gépjárművek beszerzésekor alkalmazható (az Áfa tv. 8. mellékletében megadott fogalmak szerint a gépjárművek kapcsán a történelmi értékű gyűjteménydarab (vtsz. 9705 00 00), illetve a 9701-9705 alá nem tartozó, 100 évnél idősebb termék (vtsz. 9706 00 00) jöhet szóba).

Második lépésben a továbbértékesítés Áfa tv-beli, fentiekben idézett fogalmát kell górcső alá vennünk, mely ugyanakkor nem tartalmaz kötelező előírást arra vonatkozóan, hogy mit kell „a kereskedelemben szokásos értékváltozás” alatt érteni, tehát nem egyértelmű, hogy a kérdéses termék beszerzési és értékesítési ára közötti különbözet milyen mértékig elfogadható. Mindazonáltal az Áfa tv. használtcikk fogalmából levonható az a következtetés, hogy az olyan jellegű beruházások révén, melyek jelentősen növelik a termék értékét, vagyis amelyeknek már nem csupán a használhatóság helyreállítása a célja, elveszik a kérdéses termék használtcikk jellege, tehát annak értékesítésekor nem alkalmazható a különbözet szerinti adózás.

Amennyiben az előzőekben említett körülmények között beszerzett gépjármű felújításának mértéke meghaladja a rendeltetésszerű használathoz szükséges mértéket, akkor tehát már nem az Áfa tv. szerinti továbbértékesítésről van szó. A használt gépjárműveken végzett javítási munkák akkor feleltethetőek meg az idézett jogszabályi rendelkezéseknek, ha az adott javítási munkálatok következtében a személygépkocsi legfeljebb az eredeti rendeltetésének, állapotának megfelelően használható.

Az eredeti állapotnak megfelelő használat minimális szintjét biztosítják azok a felújítási munkák, melyek az adott gépjárműnek a vonatkozó közlekedésbiztonsági jogszabályi előírásoknak megfelelően működőképességét valósítják meg. A rendeltetésszerű használat maximális szintjeként az az állapot ragadható meg, mely megfelel az adott gépjármű eredeti, gyári új állapotának.

Biztosan túlhaladják a kereskedelemben szokásos értékváltozás szintjét azok a beruházások, melyek révén a kérdéses gépjármű értéke, funkcionalitása meghaladja a gépjármű eredeti gyári állapotát. Jellemzően ebben a körbe sorolhatóak a gépkocsik „tunning”-ját eredményező beruházások, például a gyárinál nagyobb teljesítményt biztosító motorfelújítás, az eredetinél magasabb felszereltséget előidéző kiegészítők, a gyári komfortfokozatot jelentősen növelő luxusfelújítások.

A használt ingóságok viszonteladói értékesítésének fenti feltételeit megvalósító gazdasági események ugyanakkor automatikusan, külön adózói választás/bejelentés nélkül a különbözeti adózás hatálya alá tartoznak. A viszonteladó a különbözeti szerinti adózás szabályaitól eltérést jelentheti be, vagy az Áfa tv. 224. § (1) bekezdése szerint a viszonteladó dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza különbözet szerinti adózást. Ezen döntését a viszonteladó a tárgyévet megelőző év utolsó napjáig jelenti be az állami adó- és vámhatóságnak.